Képtelen Krónika

Ma este végre a sarkamra állok,
mindhalálig az lesz, amit én akarok.
Elég a sok okos véleményből,
egyszer az anyarozsra hallgatok.
Egy ilyen jobbágynak a főtéren a helye,
ahol a sok beteg táncra hív.
Táncolj, gyere, táncolj még!
Ez a gyötrelmek éjszakája csak a miénk.
Gyere, táncolj, gyere, táncolj még!
Ne kérdezd soha senkitől, mit ettem én.

Mérgezett ruha, robbanó kagyló - a CIA igen változatos ötleteket dolgozott ki Fidel Castro meggyilkolására. Aztán a kivitelezésnél valahogy a kémfilm átment Kengyelfutó Gyalogkakukkba, mint az Mazur előadásából kiderül. Itt a második KK Mini (ami igazából kb. olyan hosszú, mint a legelső rendes KK adás volt).

Grath újabb bálványt döntöget, ezúttal a KFC alapítójáról mesélt el olyan dolgokat, amiket nem akartunk tudni, meg olyanokat, amiken nagyokat röhögtünk. Szóviccekben gazdag az adás, reméljük, ennek ellenére tetszeni fog.

Egy erős szépirodalmi nyitás után Stöki megint előrántott egy XX. századi pernahajdert. Jellinek Morton sztorijában az a legérdekesebb, hogy jó útra tért, és élete utolsó 20 évében hozta össze azt, amiért igazán érdemes ma emlékezni rá. Mi azért megpróbáltuk összerakni a korábbi éveit is.

Mazur legújabb témája sokáig élt és prosperált, mégpedig az általa létrehozott tévéműsorból. Gene Roddenberry, a Star Trek alkotója ugyanakkor nem volt mentes a kisstílű szokásoktól, és ahogy a nőkkel bánt, az is megemel ma egy-két szemöldököt. Már megint bálványt döntögetünk a KK-ban, pedig ennek az adásnak sem így indultunk neki. Mindegy, legalább nem volt klingon.

Grath perverz módon vonzódik a "nagy távolságot tettek meg, és közben nagyokat szívtak" témákhoz, lásd az 1904-es olimpiáról szóló adást, értekezését az 1908-as New York-Párizs autóversenyről vagy akár szóbeli kisdolgozatát az orosz balti flotta útjáról. Most olyan terepen folytatja a sort, ahova még nem merészkedett: a repülőben. Az 1927-es Dole Air Race egyszerre volt flúgos futam, tragédia, úttörő vállalkozás és ananászkonzerv-reklám. Rengeteg beszélnivalót adott, így meg is döntöttük az adáshosszrekordot, és először mentünk két óra fölé.

Új mellékszállal bővül a Képtelen Krónika médiaportfóliója. A KK  Breakingben régi napilapok lapszemléit fogjuk elkövetni, és ezt alapvetően a KK saját Patreon-támogatóinak szánt exkluzív tartalomnak szánjuk majd, amit azért néha mindenki megkap (mint például most ezt a pilotot).

Merthogy tervezünk a közeljövőben a KK-ra valamilyen támogatási rendszert, aminek remélhetően  az lesz az eredménye, hogy rendszeresen és sűrűbben tudunk jelentkezni a podcasttel és hogy a KK kicsit jobban megáll a saját lábán. Az eddigi számozott nagy adások maradnak, nem veszünk semmit, inkább adni akarunk - ez a spinoff a plusz erőforrások és az ebből kieső plusz kontentek keresésének ékes példája akarna lenni.

Szóval amíg gőzerővel vágódik a 26-os sorszámú normál KK (ami az eddigi leghosszabb adásunk lesz), itt a KK Breaking első adása, egy sok izgalommal összerakott pilot, a random kiválasztott 1906. szeptember 17-23-i hét legérdekesebb híreivel.  Írjátok meg, hogy tetszett, érdemes-e ebbe az irányba is elmennünk szerintetek - az a  felvétel alapján biztos, hogy mi rengeteget tudunk röhögni egy ilyen adás közben.

A huszonötödik - jubileumi! - adásban Stöki folytatta a magyar szélhámosokról, kalandorokról szóló sorozatát Strassnoff Ignáccal, aki az egyik legnagyobb svihák volt a dualizmusban.  Szia, uram, egy jó püspökség érdekel? Esetleg egy szép óra? Börtönbútorzat?

A Képtelen Krónika Nyűlüreg különkiadása, amiben Mazur meghúzta a guillotine-tól a leszúrt nácikon át a három mellbimbós Szarumánig vezető tengelyt. Témája ugyanis az aranypisztolyos Dooku gróf volt, azaz Christopher Lee, aki sokkal több volt egy sima hollywoodi sztárnál. De hogy jön ide a Hétszünyű Kapanyányimonyók?

Idei első húsvétunkat Grath celebrálta, és rögtön nekiállt ledönteni egy bálványt. Frank Lloyd Wrightot az egyik legnagyobb hatású modern építészként ismeri az utókor, de a magánéletéről kevesen tudnak. A KK hallgatóinak most nincs kegyelem: tessék, ilyen dolgok történtek Wright körül.

Karácsony másnapjára még éppen elkészült egy új Képtelen Krónika-adás, a huszonkettedik, amiben Stöki egy olyan embert ráncigál ki a legendák ködéből, akinek mindenki hallotta a nevét (de kevesen tudják, mit művelt igazán). Bónusz incelezés és váratlan röhögőgörcs utalásokkal a távol-keleti popkultúrára.

Mazur komor témát hozott a 21. adásra, nehéz is volt elviccelni, de egy óriási meglepetés a végén mindenért kárpótolt. És nem mellesleg megtudtunk, hogy nem mindegy, milyen egy szenesláda. KRBN FRVR!

Egy egészen tragikus ütközetnek is lehet szórakoztató része, például az, ahogy az egyik küzdő fél a csata helyszínére jutott. Amatőr hibák, forrongó diplomácia és indokolatlan létszámban megjelenő trópusi állatok a Képtelen Krónika 20. adásában, amit Grath kommandíroz, sokkal profibban, mint egy-két orosz kapitány egy hadihajót.

Stöki folytatja a XIX-XX. századi kalandorok életét feldolgozó sorozatát, a Képtelen Krónika legújabb, húsvéti adásában. Olaj, arany, korona, Rottenbiller, hekkelés - ezek az epizód hívószavai, nem is beszélve a MAJOMról. Ja, és az adásban elhangzik egy szóvicc, amivel Mazur két vállra fektette Stökit.

Mazur papa egyenesen az űrbe vitt minket, mi meg tátott szájjal hallgattuk. Egy nagyfejű ember dicsérete, avagy mivel sikerült Amerikában megmenteni az átkozott 1968-as évet. Ezúttal talán kevesebb reakció volt, meg hosszabb előkészítés, de maga a sztori is szenzációs.

A Képtelen Krónika legújabb adásában megmutatjuk, hogyan kell országot csinálni (vagy inkább hogyan nem): szerepelj filmekben, aztán kattanj rá az ehető tengeri csigákra, majd vegyél sok szemetet, de spórolj minden máson. Na jó, egy fasza csizmát még vehetsz magadnak.

Volt idő - nem is olyan régen -, amikor a nem fehéreket kerítés mögött mutogatták a fehéreknek. Avagy vékony a határ a skanzen és a rasszista freak show között, és ezt a XIX. század végén Budapesten is meg lehetett tapasztalni. A Képtelen Krónika talán eddigi legkevésbé vicces adása, de reméljük, így is érdekesnek találjátok.

Az első világháború után a veteránokból lett ausztrál gazdáknak alaposan meggyűlt a bajuk az őshonos futómadarakkal. Nem csak emulátor, hogy az emu bátor, avagy mit ér a gépfegyver, ha 50 km/h-val rohangáló madarakra kell lőni vele?

Azok a csodálatos férfiak a Szibériát átszelő masináikkal, avagy az első igazán jelentős transzkontinentális autóverseny története.

És azt ismeritek, amikor a csillagász meg a nyelvész elmegy Norvégia leghidegebb csücskébe, és miközben obszervatóriumot épít, ismerős szavakat hall a helyi bennszülöttektől? Mindez a XVIII. század közepén, egy olyan vidéken, ahol halálos bűn volt jezsuitának lenni. Stöki dolgozta fel a podcast talán eddigi legbékésebb témáját, és ezzel új sorozat indul: a Képtelen Krónika Mini, hogy sűrűbben jelentkezhessünk új adásokkal.

Írt róla Krúdy és Gárdonyi, de ma valószínűleg inkább a Blikk címlapján fordulna meg rendszeresen. Már amikor nem robbantgatna valamelyik háborúban. Zubovics Fedor élete filmre kívánkozik.

Tarzan, Juan és Tony bemegy a kocsmába és rendel egy repülőt meg egy tengeralattjárót. Aztán bujkálnak mindenféle hárombetűs szervezetek meg a drogmaffia elől, de azért mindig megmarad nekik Oroszország.

Egy egészen hihetetlen szokás, ami több száz évig meghatározta New York életét, és ami új értelmet ad Eric Cartman nevének. Szeretnél évente költözni? Megoldható!

Ferenc József és a komornyikja beszélgetnek:

- Miért van ez a rengeteg ember az utcán?
- Labdarúgó-mérkőzésre gyülekeznek, felség.
- Igen? És kik mérkőznek?
- Ausztria-Magyarország, felség.
- És ki lesz az ellenfél?

Amikor mindez a csatatéren történik meg, az már kevésbé vicces, avagy ne piszkáld a bepálinkázott magyar huszárokat!

Van az úgy, hogy egy nőnek nincs iszonya az uszonyoktól. John C. Lilly munkássága és Margaret Howe Lovatt delfinkísérletei külön-külön is KK-adást érnének, hát még együtt.

Ha tisztességesen tagelnénk az adásokat, Grath harmadik témájánál valami ilyesmi lenne: sólyom, drog, kémkedés, CIA, Mexikó, Szovjetunió, balfaszok, Sean_Penn. Egészen elképesztő a Sólyon és a Hóember fedőnevű két amerikai fiatal története, amiből inkább nem is spoilerezek le semmit.

Stöki maradt a magyar vonatkozású témáknál, és jól öltözzetek fel, mert hideg helyre megyünk: Ferenc József-földre, ami az Északi-sark szomszédságában található, és ahova a XIX. században elvetődött egy hajónyi férfi az Osztrák-Magyar Monarchiából. De miért tették ezt, hogyan élték túl a viszontagságokat, és miért lett médiaháború a történetükből?

Mazur másodszorra a napilapok "kis színes" rovataiba illő témát hozott, de annyiban mindenképpen historikus jelentőségű, hogy az ismert történelemben nemigen akad pechesebb ember Frane Selaknál. Ugyanakkor szerencsés sem nagyon. Az ember, akinek elképesztő clickbait-címes cikkekből állt az élete, ráadásul itt élt a szomszédban.

Grath második alkalommal egy minden szempontból problémás és diszfunkcionális család több generációjával ismertetett meg bennünket. A Getty nevet viseli képügynökség, múzeum és egy volt olajcég is, de hírhedté vált egy különösen zsugori milliárdos és egy néhol kabaréba illő, mégis tragikus emberrablás révén is. Úgy látszik, a pénz tényleg nem boldogít.

A negyedik adásra megint én készültem fel, megint magyar vonatkozású témával. Ismerjétek meg György Józsefet, az MTK egykori birkózóját, akiből első világháborús hadifogoly lett, majd az afgán emír első számú fegyvermérnöke. Fényűzés és muszlim keménykedések Közel-Keleten, ahol a világháború után valahogy folyton más magyarokba botlott az ember.

A harmadik adásban Mazur hozott témát, egyenesen Dél-Amerikából - avagy ismerjétek meg Potosít, aminek a neve ma sokaknak nem mond semmit, de egykor a világ egyik legnagyobb, legvirágzóbb és leghalálosabb városa volt. Ezüst, higany és a periódusos rendszer egyéb elemei, továbbá természeti elemek a főszereplők, no meg keményen behegyilevegőzött spanyolok.

A második adásban Grath ásott az 1904-es olimpia körülményeinek mélyére. Politikai inkorrektség minden szinten, elcsalt sportszámok utáni tömegverekedések, kőhajigálás és bikaviadal, valamint rasszista "tudományos" kísérletek egy olyan korban, amikor a kötélhúzás még olimpiai versenyszám volt. Minden idők legfurcsább olimpiája volt a St. Louis-i 1904-es. 

Az úgy kezdődött, hogy Grath és én elkezdtünk 2015-ben egy Checkpoint nevű videojátékos podcastet, ami meglepően sikeres lett. Ezen jól fellelkesültünk, és egyik visszatérő vendégünkkel, Mazurral elkezdtünk egy másik podcastet tervezgetni, ami akkor végül nem valósult meg, de pár adást felvettünk. Ez volt a Képtelen Krónika, egy történelmi témájú műsorka, koncepciójában a The Dollop című amerikai podcastét nyúlva (a dolloposok engedélyével). A felállás egyszerű: a háromból egy ember felkészül valamilyen kevésbé ismert, érdekes történelmi témával, a másik kettő pedig felkészületlenül kommentálja a sztorit, néha trollkodásba hajlóan.

Az elkészült adások aztán csak nem hagytak nyugodni minket, ezért megvágtam őket, és a Checkpoint hallgatói karácsonyi bónuszként megkapták. Nem várt sikere lett ennek is, úgyhogy lettek újabb részek (eddig összesen nyolc adásnál járunk), és most ez a gyűjtőblog is elindul, ezentúl pedig megpróbálunk az évi 1-2 alkalomnál sokkal sűrűbben jelentkezni (havi egy adás jó lenne, de egyelőre nem merem megígérni ezt).

Az első adás ifj. Nopcsa Ferenc báróról szólt, akiről én készültem fel. A kalandos sorsú tudós élete kémregénybe illik, máshol pedig szerelmi drámába - hihetetlen, hogy még nem készült róla film.